Tilos 15

21 August 2006 (personal Tilos) (1 comment)

Szombaton, az Ártér nevű helyen akkora Tilos-születésnap volt, hogy muszáj beszámolnom róla azoknak, akik nem voltak ott. És miután összesen harmincan-negyvenen ha voltunk, valószínűleg Te is közéjük tartozol...

Előszöris a settingről: ez egy Római-parti üdülőtelep vagy úttörőtábor lehetett, az egykori infrastruktúrából ma is profitál, ugyanis van (meglepően kulturált) vizesblokk. Ezenkívül felhúztak egy söntést, és egy olyasmi fél-mobil szinpadot, mint anno a Kopaszi-gáton a West Balkanban volt. Az egész egy óriási zöld területen fekszik, padokkal, dimbekkel-dombokkal, és egy bónusz lerobbant szovjet katonai teherautóval. Állítólag jövő nyáron tervezik az igazi nyitást, kár, hogy akkor tuti meg fog telni köcsögökkel (*khm* Mokka Cuka *khm*).

Először, délután három körül, Anitával kettesben gurultunk le. Ekkor még tíz ember sem volt, és az egésznek kicsit olyan hangulata volt, mint amikor házibuliban az első vendégek között vagy: sehol egy lélek, a színpadon, meg a bárpult melletti DJ-pultnál még a technika (és a rakéták) összeszerelése folyik, egy félreesőbb asztalon pedig a hozzávalókat készítik elő az esti harcsapaprikáshoz. Igazából ekkor még egyáltalán nem fűztem semmilyen reményt az egészhez, vissza is tekertünk haza, egy remek kerti sütésre.

Hanem amikor este nyolckor újra megérkeztünk, már olyan volt minden, mint a Macskafogó vége: a színpad előtt mosolygós emberek frizbiztek, körben párok üldögéltek, fent meg Busáék (of Irie Maffia) tolták, de csak úgy egymásnak-zenélünk stílben. Igaz, hogy tavaly, a Tűzraktérben többszáz ember volt, de itt most egyszerűen hihetetlen volt a hangulat, pedig ugye nagyon kinézett az is, hogy kényelmetlenül "belterjes" lesz az egész (kiváncsi vagyok, hányan voltunk nem-rádiósok).

Aztán Szabival bepróbáltuk a harcsapaprikást, becsületkasszára. Kilenc körülre már csak egy féladagnyi maradt, de az is egy élmény volt (pedig nem is szeretem a halat), persze nem véletlenül, a beszarok, hogy ilyen is van a Tiloson-vándordíjas horgászműsor egyik vezetőjét véltük felfedezni a szakácsok között.

Szóval mint a szülinapok az oviban: mi kaptunk, az ünnepelttől, fél nap hippi-Paradicsomot meg remek zenét. És még az (a hangualthoz a legjobban illő) VBK-t sem tablettás borból mérték.